Ismét a Ferencváros nélkül vág neki ősszel a nemzetközi kupasorozatnak a magyar labdarúgás. (Ezen egy mozzanat változtathat, ha a Honvédban játszó Lanzafame ellen a fogadási botrányban eljárás indul Olaszországban, és a Honvéd korábbi ellenfelei megóvják a kispestiek elleni meccseiket - jogosulatlan szerepeltetés okán. Ha a Honvéd-Fradi 1-0-s meccset utóbb 0-3-mal a zöld-fehéreknek igazolják, a Ferencváros a Kaposvár elleni esetleges diadal esetén még felléphet a dobogóra... Hogy ez mennyire lenne korrekt, az más kérdés.)

Ettől még az alaphelyzet az, hogy a Ligakupa megnyerése ellenére az FTC megint kimarad a dobásból. Lássuk az okokat.

1. A csapat a játékosként világklasszis, de edzőként folyamatosan eredményképtelen Détári Lajossal indította a szezont, és több, utóbb nagyon hiányzó pontot veszített.

2. A később érkező Ricardo Moniz jó vételnek bizonyult, azonban a csapatot csak fokozatosan tudta megerősíteni. A megszerzett játékosok közül azonban nem mindenki bizonyult hasznos vásárlásnak. Többen sérülten, vagy jelentős edzéshiánnyal csatlakoztak a kerethez. Besic, Jenner és Leonardo épült be a csapatba, a többiek epizódszereplők lettek, a brazil belső védő, Junior Fell mindössze egy meccset kapott.

3. Problémás a csapat szerkezete: a védelem alacsony, Böde Dániel pedig egyszemélyes csatársort képez. Ehhez a fizikuma adott, de a technikai képzettsége, cselezőkészsége kívánnivalót hagy maga után. A madocsai Messi nem Ibrahimovic, hogy védővel a hátán is bevigye a labdát a kapuba. Egy csatárral nem lehet egy bajnokságot lejátszani. Hiányzott mellőle egy-két mozgékony társ, akik el tudják vinni a védőket, akiknek lefejelhetőek az előre ívelt labdák.

4. Leonardo valószínűleg a legjobb halálpasszos játékos az NB I-ben (az az ember, aki gólpasszt érően tud indítani), de a harmadik csel után leginkább felrúgták, vagy az egy szem csatárt többnyire képtelenség volt megjátszani a védők erdejében. Súlyos sérülése után további pályafutása kétséges.

5. Nem tett jót a stadionbontás sem. A Puskás Stadionban elvész az 5-6 ezer néző, utána pedig már Győrbe kényszerült költöztetni hazai meccseket a csapat.

6. A gárda nem lett népszerűbb. Továbbra is kevés a néző. Az elvárható nézőszám csak az Újpest ellen jött össze.

7. A klubot ma Fidesz-csapatként értékeli a közvélemény. Kósa-Kubatov, Orbán-Deutsch meccseket, és ezek változatait érzékeli a futballszerető, de a politikát sem távolságtartással figyelő közvélemény. A gondot tetézi, hogy a szurkolói csoportok kemény magja a Jobbikhoz húz. A trágárság, a rasszista, antiszemita rigmusok, az Árpád-sávval meggyalázott Fradi-címeres zászlók vélhetően sokakat távol tartanak a lelátóról, ezzel jelentős bevételtől fosztva meg az egyesületet. A toleranciát hirdető kampány jó gesztus, eredménye azonban egyelőre nem érzékelhető.

8. A csapat három, rendkívül fontos tavaszi mérkőzésen (Honvéd, Videoton, Győr) gólképtelen maradt, és mindháromszor veszített.

Összegezve annyi elmondható, hogy Ricardo Moniz idején jó irányba indult el a Fradi, azonban saját stadion és további erősítések nélkül jövőre sem lesz esély a dobogóra, nem is beszélve a bajnoki címről. Nem tudni, mennyi pénz áll majd rendelkezésre - Rudolf Gergely állítólag fél évre hetven millióért egy gólt Diósgyőrben. Az új stadion, ha felépül, lendületet adhat az egész egyesületnek, ugyanakkor az ország nagy része utálni fogja a klubot, mert tízegynéhány milliárd elment erre, amikor gyermekek éheznek. Belső védő, irányító középpályás és csatár kell még. Meg Erkölcs, Erő, Egyetértés, ahogy a klubcímerben olvasható. A nem fideszes Fradi-szurkoló pedig csak remélheti, hogy a játékosok nem fognak részt venni a Kubatov-lista jegyében a választási kampányban.

Utóirat: Nem lehet megszüntetni, hogy a Himnuszt játsszák a meccsek előtt? Nem devalváljuk már a nemzeti imát azzal, hogy bárkinek elénekeltetjük. Somalia, Ionescu, Bönig vagy Martinus pedig miért álljon vigyázzba minden kezdő sípszó előtt. A Himnusz maradjon a válogatotté, világ- és Európa-bajnokainké. Ha Gyurta Dániel szenvedve egy évben egyszer hallja, ne kapja meg harmincszor automatikusan Jova Levente sem.

Gréczy Zsolt

Kezdjük azzal, hogy az Újpest 1974 április 10-én BEK-elődöntőt játszott a Franz Beckenbauerrel, Paul Breitnerrel, Gerd Müllerrel és másokkal felálló Bayern Münchennel szemben. A Népstadionban közel kilencvenezer néző tapsolt a csapatnak, ami úgy lehetett, hogy fradisták és honvédosok is drukkoltak a magyar sikernek, ahogy 2006-ban is közösen szedték szét a Magyar Televízió székházát, de ez már egy másik történet, és ezt most hagyjuk is... Akkor ott, Fazekas László 82. percében szerzett egyenlítő góljával, amikor egyszerre üvöltötte egy egész ország a „Góóóóól”-t, 1:1-et játszottak a lilák. Ez lett a magyar focitörténelem egyik legnagyobb sikere, amelyet ha 1974-ben tudtak volna a sportrajongók, igen elszomorodtak volna. A remény ugyanis abban volt, hogy a következő években is hasonló, ha nem még jobb eredmények várhatóak. Ehhez képest a München megnyerte az első BEK-jét, majd a másodikat a következőben, aztán a harmadikat 1976-ban, miközben a Népstadionból és a kluboktól is szépen lassan kivesztek a nézők. Kis pislákolás 1985/86-ban volt, amikor a Videoton a döntőbe menetelelt az UEFA-kupában, a Mezey-csapat első félidejére (a VB-selejtező meccsei) pedig újra egy egész világ odafigyelt, hogy aztán nagyot csalódjon a másodikban.

Tegnap végül nyert a klubéveket számítva idősebb, a tapasztaltabb, a fizikailag erősebb. Kétharmaddal, hiszen kettőt lőtt és egyet kapott. Ám, a fociban a kétharmad nem jelent megsemmisülést, sőt, nagy küzdelmet, sok gólt, és a végén, ahogy a nyugati világban ezt megszokhattuk, a győztes sorfalát a vesztes előtt. Persze, ha már a Wembley-ben vagyunk, ne felejtsük el, hogy pont itt, 1953. november 25-én, Szepesi György rádióriporter irányításával hatalmas kétharmados győzelmet arattunk Anglia felett. Hogy aztán másnap már mindenki érezze persze a kommunisták fojtogató világát. De ez mindegy is volt akkor, azon az estén a nagyszüleinknek, akik úgy érezhették, a világ közepén laknak, hiszen egyértelművé vált ismét: a Föld nem a Nap, hanem a kerekded magyar focilabda körül forog. 
A Wembley-ben jelen lévő Angela Merkel is ismer egy magyar focistát, aki szintén azt gondolja, és lehet hogy igaza is van: a világ Magyarország körül forog. Milyen jó is lenne, talán néha nem is árt ezzel a büszkeséggel és magabiztossággal lépdesni a világban. Most azonban nem ő ült mellette, hanem az UEFA elnöke, Michel Platini, aki sokat kérdezhette magától, mit is keres egy asszony mellett az angolok fociszentélyében, akivel nem sok közös témájuk akad. Platini 368 gólt lőtt 680 mérkőzésén, és ez egy „kicsit” jobb teljesítmény, mint amit bármelyik politikus fel tud mutatni. Talán elgondolkodhatott azon is, hogy milyen szerencsés, hiszen ő 1966 óta a foci világában tevékenykedik, míg egy politikusnak néha csak négy, vagy ha szerencsés, akkor nyolc év jut – élő bizonyítéka ennek éppen a mellette ülő, a német választási kampány kezdeti lázában (is) élő Merkel asszony.

Összetalálkozott-e a helyszínen jelen lévő Orbán Viktor és a német kancellár annak tisztázása érdekében, hogy miket is üzentek egymásnak az elmúlt hetekben? Ha igen, mit mondhattak egymásnak? A mi miniszterelnökünk dicsérhette a német focit, meg talán elzenghetett egy köszönetet azért, hogy egymillió ember közvetlenül, meg az egész magyar nemzetgazdaság egésze mondhat köszönetet a német munkaadóknak. Angela Merkel pedig védekezhetett azzal, hogy akit Orbán Viktor itt lát, vegyük például a Bayern München-t, nos az a csapat a nemzetiszocialisták szemében zsidó klub volt, üldözték a vezetőit és játékosait, egyszerűen nem tekintették a náci együttműködési rendszer részének. És most ők játszanak a Dortmunddal, amely két csapat szurkolótábora egy félmondatnyi rasszista megjegyzést nem tehet egymásra, míg Magyarországon cigányozás, százlibázás és buzizás nélkül elképzelhetetlen egy bajnoki forduló.

Jó, a Wembley-ben sem volt minden fenékig tejfel, ott van például a hős Lewandowski, aki szándékosan, akár sérülést is okozva (bár nem lett az szerencsére) letaposta a földön fekvő Boateng bal bokáját. (Emlékszünk Pepére, aki Messi-vel ugyanezt tette? Majd videóüzenetben kért tőle bocsánatot.) Miközben a két játékos előtte és utána is gratulált egymásnak, meg aztán Lewandowski a Real-nak bezúzott egy mérkőzés alatti négy góllal focista példakép lett a jövő sportnemzedéke, a gyermekek számára. A kérdés csak annyi, hogy vajon a reflektorfény erőssége, vagy a tétmérkőzés heve hozza ki a vadállatot az egyébként alapjáraton rendes emberekből? Mert akkor nem árt egy kicsit lassítani az élet más területein is, érezni, hogy semmi sem lehet annyira komoly, hogy egymásba tapossunk bele.

Tegnap 86 298 néző a helyszínen nézte meg a BL-döntőt. Két hatalmas kapusteljesítmény,. két fantasztikus edző és két kiváló csapat küzdelmét láthattuk. Aztán az egymást megerősítő nyilatkozatok, ahol mindkét fél éreztette a másik irányába a mély tiszteletét. Tudják, hogy egymás nélkül nincs jó foci és nincs közönség. Együtt lehetséges csak, hogy mindenki nyerjen.

Somogyi Zoltán